Két keréken az óceánig – második rész - a visszaút

…… egy hét gyorsan eltelt. Megnéztük a háborús bunkereket Capbretonnál, volt egy esőnapunk de a vízben jobban nem áztunk el, kipróbáltuk a bodysurf-öt, a francia konyhát, átéltünk egy éjszakai vihart mely olyan erős volt hogy a kemping biztonsági szolgálata járőrözött, és akinek a sátra feladta, azt kimenekítették a közösségi helységekbe. Körülnéztünk magában a faluban Mimizanban és a környező településeken, de az időnk nagy részét fürdéssel töltöttük. A klíma – számunkra, akik a horvátországi mediterrán nyárhoz, hőséghez „edződtünk” - szokatlan volt. 26-27 foknál nem volt melegebb, de 32-35
-nek tűnt és az eső utáni 20 fokban sem fáztunk mezítláb a homokon.
Közben összeállt a hazafelé vezető út terve, mely optimális esetben így nézett ki:
Start: Mimizan-Plage – Carcassone (spanyol határ – 1000 éves máig „működő” középkori vár - a boszorkányégetés zárójelbe tételével) – Avignon (pápai város , a provencei alpok kezdete) – Monaco –ezeken a helyeken terveztük 1-2-3 napra a megállást majd - Torino-Milano-Bolzano – Brennerhágó-Innsbruck – Szombathely.

{joomplu:12578} {joomplu:12577}

Augusztus 12.
A recepción kirakott időjárás előrejelzés semmi jót nem jósolt – de főként esőt. A hölgy még meg említette, hogy nem ez a jellemző de pár napig itt ilyen marad az idő. Gondoltam itt aztán maradhat, csak máshol legyen jó. Gyors reggeli a parton , egy rövid búcsúpillantás az óceánra - csak egy rövid mert visszajövünk. Carcassone felé vettük az irányt alsóbbrendű, de jó minőségű utakon. Keresztül szelve a Landes déli részét keleti irányba egészen addig, míg rá nem tértünk a cél felé vezető főútvonalra. Bíztam a szerencsénkben és a szélben de100km-után elkezdett esni. Esőruhában folytattuk hegyen-völgyön keresztül. Hol esett, hol csak csöpörgött de volt ahol semmit sem láttunk a tájból úgy szakadt. Megálltunk egy gótikus templom boltíves bejáratában is, kicsit összeszedni magunkat, szárítkozni csomagokat ellenőrizni. Mind ezt motorostul. Senki nem vette rossz néven – induláskor biciklisek kerestek a boltív alatt menedéket, kedvesen megmosolyogtuk egymást. Hamarosan utolértünk egy teherautó konvojt, ami hosszú 15-20 méteres gépelemeket szállított 4-5 darabban. Egy élmény volt. Esőben megelőzni még nagyobb. Majd olyan felhőszakadásba futottunk bele, mint ha vödörből locsoltak volna bennünket így aztán a megálláson kezdtünk gondolkodni. A tempóból visszavettem, ennek ellenére a Hejdenau megcsúsztatott párszor, már esőruha alatt is vizesek voltunk, lassan folyt be a nyakamnál, a bakancsban állt a víz, igazán nem volt min töprengeni. Gimont nevű településen álltunk meg egy 2csillagos panziónál. Folyt rólunk a víz, kicsapott a bakancsból mikor bementünk a recepcióra, ahol furán néztek ránk, de rendesek voltak, kiadtak egy szobát és felmostak utánunk. A napi terv a következőképp módosult: hajszárító, ebéd, vacsora beszerzése majd körülnézünk a faluban, mert a panzió ablakából komoly történelmi emlékek körvonalazódtak. Mire kicsomagoltuk magunkat – természetesen az eső alábbhagyott majd elállt, az aszfalt kezdett felszáradni és a konvoj is utolért.
Beszereztünk mindent. A hajszárítót üzembe helyeztük – fújattuk a levegőt az átázott ruháinkra, főztük egy gyors vacsorát a parketten és nyakunkba vettük a falut. Középkori fedett piactér az eredeti tartópillérekkel, hatalmas 800 éves templom – a gimonti NotreDame, különálló haranglábbal, máig „üzemelő” középkori temető. Ebben a sorrendben megnéztünk mit lehetett és érdemes volt.
Így ez a nem várt, kényszerű megálló a nap végére egészen pozitív kicsengésű lett és a végén már egyáltalán nem bántuk, hogy így alakult és a végén egy pohár helyi borral búcsúztattuk.

{joomplu:12571} {joomplu:12570} {joomplu:12569}

Augusztus 13.
150 – 200 kilométer várt ránk és ragyogó napsütés. Carcassone felé az út mezőgazdasági területeken, elszórt gazdaságokon vezetett keresztül. Kisebb hegyek, völgyek, kastélyok, templomok, templom romok, villák és a klasszikus mezőgazdasági épületek tették érdekessé az utazást. A következő nagyváros Toulouse volt – a város táblájának megpillantásakor a Monty Pyton egyik mondása jutott az eszembe: No Time To Lose - így aztán mentünk tovább. Tiszta, rendezett, város, hangulatos utcákkal, kulturált, előzékeny közlekedőkkel. Úti célunk azonban izgalmasabbnak ígérkezett .A hátralévő távot könnyedén megtettük .Vezetett ugyan egy gyorsforgalmi út de mi a lassabb, látványosabb utat választottuk – mígnem elértünk Carcassonéba. A tegnapi konvoj is ugyan ezt az utat választotta – ennek megfelelően be is dugult a város, míg araszoltunk azon gondolkodtam, hogy ezeket a hosszú szerelvényeket, hogy az ördögbe viszik át a szűk utcákon.
Később választ kaptam felvetésemre.
Annyira megállt a közlekedés, hogy úgy döntöttem tankolunk, és gumivizsgálatot tartunk – ez utóbbi szomorú eredményt hozott: a bordázat helyenként levált és látszódott a szövet. Ennek fele sem tréfa, elkezdtünk gumit keresni. A gumisok, kik látták-óva-intettek, hogy ezzel hazamenjünk – persze ez eszünkbe sem jutott. Végül az ötödik helyen sikerült megfelelő méretű szerezni – méghozzá egy TCK80-ast. Nem volt olcsó, de mint utólag kiderült megérte az árát – féltem, hogy pattogni fogunk, mint ha bakkecskén utaznánk de, kellemesen csalódtam. Kempinget a várostól 5 km-re Triebes nevű településen találtunk – annyira tele volt, hogy átmenetileg a focipályán helyeztek el és csak fél árat kellet fizetnünk. Időben voltunk – vissza motorozva Carcassonéba, kényelmesen megtekinthettük a várat. Egy újabb fantasztikus élménnyel lettünk gazdagabbak.
Közel ezeréves vár, épségben állta,állja az idő és a történelem viharait. Szemtanúja volt a szaracénok ostromának, hadurak viszálykodásának, boszorkányégetéseknek… Turisták ezrei keresik fel naponta, az itt élők pedig ennek megfelelően alakították ki életüket. Kisebb nagyobb boltok butikok,csecse-becse árusok, vendéglők – szóval pont úgy, mint régen.
Magaslatra épült, így jó idő esetén akár 40-60km-re is ellátni – nekünk jó időnk volt. A megfelelő irányba nézve látszódott a Pireneusok vonulata, és a holnapi utunkat övező táj egy része is.
Fájó szívvel hagytuk magunk mögött a nap végén.
Körülnéztünk még Triebes-ben - kedves kis falu - majd nekiláttunk a szokásos napvégi teendőknek. Másnap hosszú út várt ránk.

( a konvoj úgy jutott át a városon, hogy kiszedtek és elfektettek minden útjába kerülő táblát , közlekedési lámpát,
lámpaoszlopot, és a konvoj elhaladtával azonnal vissza betonozták, aszfaltozták őket )

{joomplu:12566} {joomplu:12567} {joomplu:12565}

{joomplu:12564} {joomplu:12555}

Augusztus 14.
Carcassone után Avignon volt a következő állomás. GPS és a térkép együttes szemrevételezése után indultunk kissé fáradtan útnak. (előző este éjfélig spontán buli volt a kemping éttermében melyhez csatlakoztunk)
Kellemes meleg nap ígérkezett de kissé felhős reggellel.
Utunk egy részén végig kísért bennünket egy mesterséges csatorna melyen a kis családi kirándulóhajók közlekedtek mind két irányban. Tegnap már megtekintettük Triebesben a zsilipet, ahol a hajók várakoztak az átkelésre. Gondosan munkált szőlő ültetvények, gondozott falvak, hatalmas középkori templomok és gyér forgalom volt jellemző és itt találkoztunk a legrosszabb minőségű útburkolattal utunkon egy 50km-es szakaszon.
Változatos tájakon haladva értük el Beziers-t. A GPS természetesen belevitt a sűrűbe, amit egy-két igen éles kanyar kivételével nem is bántunk, mert láthattunk egy csodásan parkosított főteret szebbnél szebb régi épületekkel. Az összképet csupán az rontotta, hogy előző este itt volt egy még komolyabb össznépi mulatság sátrakkal, sörsátrakkal melynek a nyomait még nem tüntették el és páran jobban belehúztak a az éjszakába mint mi tettük, ők még parkokban és a padokon pihenték a fáradalmakat. Beziers-t elhagyva Montpelier felé folytattuk az utat. Innen már egyhangúvá vált a táj, megnövekedett a forgalom – némi izgalmat csak az eső előli „menekülés”, és pár percre a Földközi Tenger megpillantása okozott.
Montpeliert elérve a forgalom és a velejáró dugók okoztak némi késedelmet, de hamarosan Nimes felé tartottunk a szinte semmit nem változott tájon keresztül. Itt sem vettük igénybe az autópályát, főútvonalon közlekedtünk kis forgalom mellett. Szerencsénkre Nimes-be nem kellett bemennünk - komoly elkerülő vette körbe a várost, számtalan körfogalommal. Kivétel nélkül 2-3-4 sávosak, 8-ig számoltam. Mindegyik körforgalom be volt rendezve a francia táj 1-1 jellegzetes motívumával.
Művelt szőlőtőkék présházzal, olívaültetvények kis házzal, gyümölcsösök, pásztorkunyhó, illetve ha berendezve nem, akkor is szépen parkosítva volt.
Avignon innen már csak egy rövid ugrásnak tűnt a mai napon megtett úthoz mérve. Kempinget a térképen a Rhone folyó partján, Chateauneuf-du-Pape településen találtunk, jóval a falun kívül elbújva a szőlőtőkék és a fák alatt. Alig voltak benne, oda tehettük a sátrunkat ahová csak akartuk és 4 után, már úton is voltunk a pápai város felé mely a középkorban adott otthont 70 éven keresztül Róma helyett a pápaság intézményének.
Avignonról nehéz bár mit is írni pár szóban, beszéljen ez a pár kép. Itt elég legyen annyi, hogy hatalmas, monumentális épületek, óriási belmagasságok, gazdagon aranyozott képek és angyalkák, díszített motívumok emlékeztetnek a múltra.
Történelmet szeretőknek kötelező!Az egész pápai városra a pápák palotájába és a híres avignoni hídra (Pont Saint-Bénezet) a teljes belépő csupán 12 euró/nap. Fényképezni sajnos az épületeken belül nem lehetett.
Mire „végeztünk” este fél 8-8-ra bezárt minden élelmiszerüzlet, így maradt a kemping étterme, hogy valami rendes ételt is együnk. Nem bántuk meg, itt is jól főztek, 3 fogás volt , bár Juli 3x vitette vissza a húst mire rendesen átsütötték.

{joomplu:12562} {joomplu:12556}

{joomplu:12558}

{joomplu:12563} {joomplu:12559} {joomplu:12560}

{joomplu:12557} {joomplu:12561}

Augusztus 15.
Másnap, reggeli rutin, gyors pakolás és irány Monaco de előtte gyorsan kívülről megnéztünk egy kastélyt a hatalmas szőlőbirtokok között a település határában. A kastélyhoz vezető út két oldalát magas, egyforma cédrusok övezték, akár egy filmben. Nem lehetett kihagyni bármennyire is siettünk.
Még kellemesebb volt a reggel mint tegnap, és a táj is több látványossággal kecsegtetett.
Elindultunk a provenci-alpokaljáról, Monacóba, a Cote D’Azur–ra az azúr partra, ahol a francia Riviéra kezdődik. Keresztül azon a tájon mely annyi költőt, festőt, filmrendezőt ihletett meg - és nekünk sem okozott csalódást. A navigációt követve, Grasse után Cannes felett értünk ki a partra, útközben egyszer fel kellett vennünk az esőruhát, mert végig kísért bennünket balunkon egy komoly zivatarfelhő. Nem örültünk neki, de csodás hangulatot kölcsönzött a vidéknek. De most szerencsénk volt:előttünk esett, és már száradt is a melegben. Végigmotoroztunk a nizzai tengerparti korzón, majd Nizza után egy meredek keskeny aszfaltcsíkon felkapaszkodtunk a Nizzát- Monacóval – összekötő utak egyikére mely mellett a kemping volt bejelölve a térképen.
Rövidesen meg is találtuk, közel 500 méter magasan a hegyoldalban, a főút mellett. Lépcsőzetes elrendezése volt így, a motort fennhagyva táboroztunk le az egyik kialakított felső lépcsőn. A kilátás az eddigi leggyönyörűbb volt:
Az orrunk előtt a sötétkék Földközi Tenger, jobb kéz felől a St-Jean-Cap-Ferrat félszigete, körülötte hatalmas luxus óceánjárók, zöld fák, kék ég, 35 fok… ahogy a nagykönyvben meg van írva… ennél szebbet kívánni sem lehetett volna…
Monacóban, Nizzában mindösszesen 2 és fél napot töltöttünk az érkezési nappal együtt. Megnéztünk szinte mindent, amit lehetett, és amit engedtek: Oceanográfiai Múzeum, hercegi palota – múzeum ahol épp Albert herceg és a hercegi család uralkodik a hercegnők botrányoktól sem mentes hétköznapjain. Láttuk Grace Kelly színésznő sírját, aki mint monacói hercegnő a város feletti szerpentineken szenvedett meglehetősen morbid halálos balesetet, illetve az eddigi monacói uralkodók a Grimaldik templomát mely egyben a temetkezési helyük is.
Megnéztük a palotában az őrségváltást, a napóleoni a múzeumot, az F1-ből híres Rascasse éttermet és a róla elnevezett kanyart, végig gurultunk az F1-es pályán. Láttuk a gazdagság kézzelfogható jegyeit, a rengeteg sportkocsit, luxus limuzint, a drága üzleteket, bankot bank hátán, a luxusjachtokat, Ferrari, Lamborghini, Maybach szalonokat, a mindenhol 4 centi egyen magasságúra nyírt zöld füvet. Kedves momentumok is voltak: egy éttermi pincér oda jött a motorhoz és hozzám - míg Juli bevásárolt - és kicsit törve a magyart meg kérdezte, hogy mennyi idős a motor, honnan jöttünk, merre tartunk majd angolra váltva, elmondta, hogy 2 hete jött vissza Korzikáról a nyaralásból és szintén egy AT-vel. Idegenbe szakadt magyar hölgy egy HD nyergéből leszállva jött csodálkozni és érdeklődni, mikor látta a magyar rendszámunkat, férje elismerően bólogatott az eddig megtett és a még hátralévő kilométerek hallatán. Fürödtünk, napoztunk, kirándultunk a környéken – Nizzában , Cap-Ferraton - mindazonáltal itt éreztük magunkat a legkevésbé jól.
Nem fogalmaztuk meg konkrétan miért - talán itt nem annyira voltak barátságosak az emberek, tömeg volt, sok náció, nem törődtek úgy egymással mint a többi kempingben, nem köszöntek, nem mosolyogtak egymásra. Az elmúlt két hétben nem ez volt a jellemző. Monaco a gazdaságával és a rengeteg turistával együtt is ridegnek tűnt. A csak saját nyelvüket beszélő „bozót franciák” között jobban éreztük magunkat.

{joomplu:12585} {joomplu:12587}

{joomplu:12581} {joomplu:12580}

{joomplu:12591} {joomplu:12586}

{joomplu:12588} {joomplu:12579} {joomplu:12582}

{joomplu:12583} {joomplu:12590}

Augusztus 18 - 19 - 20
Elérkezett a hazaindulás napja. 3 napot adtam magunknak. Az első napon Monacó – Torino – Milano -Comó útvonalat terveztem, Torinótól autópályán egészen egy Comó melletti kempingig.
Monacó - Menton – olasz határ, eddig autópálya, majd itt letértünk egy észak felé tartó a francia-olasz határt átlépkedő kacskaringós hegyes-völgyes útra mely bár látványos volt, haladni lassan lehetett. Olaszföldre lépve, magunk mögött hagyva kacskaringós utat, gyorsabb tempóra váltva vehettük az irányt Torinó felé. A GPS bevitt minket a városba, kicsit várost nézetett velünk majd felvitt az autópályára. Az autópálya milánói körgyűrűjéről lekanyarodva északnak Comó felé vettük kurzust majd találomra, a navigációra feltöltött kempingek egyikét választottuk. Vesztünkre. Egy belterjes koszos kemping volt, szerencsére csak egy éjszakát maradtunk.

Másnap Como-Bolzano-Gries am Brenner útvonalat választottam gondolván, hogy legelső kedves osztrák szállásadónknál alszunk meg. Az út nehezen indult, az olaszoknak nagyon-nagyon álmos kedd reggelük volt és mint ha vezetni is elfelejtettek volna. Az út első harmadát egy túlzsúfolt úton tettük meg, jobbra-balra hatalmas hegyekkel lassan, melegben. Roppant kimerítő volt, Juli nem bírta, félpercenként szenderült újra és újra álomba, sisakja 5 másodpercenként koppant az enyémen. Azt hittem sosem lesz vége. Aztán hirtelen az olasz síparadicsomokhoz tartó úton találtuk magunkat. Itt már elemünkben voltunk mi is és a motor is. Jó utak, kis forgalom, az új gumival is kiválóan lehetett dönteni. Cortina d’ampezzonál álltunk meg, vettünk némi ebédnek valót és folytattuk utunkat a szerpentines olasz Alpokban. Kihagyhatatlan.
A kanyarokat magunk mögött hagyva, Bolzano mellett hajtottunk fel az autópályára és legkésőbb öt órára már a vacsorát vizionáltuk, de tíz perc után elkezdett zúgni a gumi és pillanatok alatt szitálni kezdett a motor hátulja. Azonnal félreálltam, dobozok le, láthatósági mellény fel, Juli korláton onnan, én pedig elkezdtem kiszerelni a hátsó kereket. Sosem volt még az AT-vel defektem, de készültem. A hosszú szerelővasak megtették, amire rendeltettek. 10 perc után kint volt a belső – teljesen szétszakadt – 15 perc után kezdtem visszatenni a kereket. Hirtelen megállt mögöttünk egy villogó sárgával felszerelt pályaellenőrző autó. Sofőrje elmondta, hogy ő bizony addig marad itt, míg vissza nem tudom szerelni a kereket, és el nem indulunk, és ha kell segít is. Ez a munkája. Az olasz sárga angyal. Hálásak voltunk, nagy megnyugvás volt a figyelemfelhívó sárga villogó, hiszen 130-al suhantak mellettünk az autók. Csak egy mélázzon el …
2 óra késéssel érkeztük meg a szállásra a tervezetthez képest – csak a második kúton találtunk működő kompresszort addig, 80-90-nél többel nem haladhattunk a másfél bárra fújt gumival. A tulaj vigyorogva fogadott és hozta a garázs távirányítót ,töltötte a sört, adta a szoba kulcsot, készítette a bécsi szeletet a sült burgonyával… emlékezett ránk.

Az utolsó utazós napunk esővel kezdődött, így majd’ 11-ig vártunk, utána délután 13 óráig kerestük a hátsókerékbe való belsőt Innsbruckban, mikor szereztünk, csak akkor indultunk haza. Jól megcsúsztunk az idővel, de belső nélkül nem akartam tovább menni. Az út ezután eseménytelenül telt mind addig, míg be nem sötétedett és el nem kezdett esni pedig már légvonalban közel voltunk. Úgy határoztam, hogy nem vágom le az utat a hegyeken keresztül, hanem inkább a biztonságos autópályán Graz-ot megkerülve, kerülővel érünk haza. Rázós kilométereket tettünk meg.Az autók vízpárát húzva maguk mögött haladtak el melletünk, a vizes út nyelte a fényt de a ködlámpa legalább ezen sokat segített. Graz-ot elkerülő alagutakban megszáradtunk utána már csak szemerkélt, és mire a magyar határra értünk természetesen teljesen elállt, hold és csillagos égbolt fogadott. Újra itthon!
Az utolsó kilométerek lassan fogytak, de végre szinte pontosan 23.00-kor megérkeztünk
A lakásba belépve közel 3 hét sátorozás után meglepődtünk, hogy milyen nagy a szoba, mekkora az ágy, nem kell a meleg víz adagolót félpercenként újra megnyomni…de ezt sem akkor sem később nem bántuk, hiszen a nyaralás nekünk a kempingezésről, a motorozásról és az ezzel járó kevesebb komfortról szól…
A hazatérés örömére az átélt kalandokra nyitottunk egy pezsgőt, letöltöttük a képeket, beszélgettünk, és közben elkezdtem azon gondolkodni, hogy az elmúlt 3 hét élményeit másokkal is meg kellene osztani…

{joomplu:12574} {joomplu:12575}

{joomplu:12572}

{joomplu:12576}


Az érdeklődőknek pedig álljon itt néhány adat.
(minden 2 főre vonatkozik)

Első éjszaka: motel, Ausztria, Tirol, Gries-Am-Brenner-nél bőséges vacsorával, garázzsal 95 euró
Második éjszaka: kemping,Svájc, Grandson 24 euró
Harmadik éjszaka: kemping, Franciaország, Pontgibaud, napi menüvel (3 fogás, desszerttel, borral) 44 euró – ebből 9 a kemping
Mimizan-Plage: kemping 7 éjszaka ,130 euró, neten, előre foglalva és fizetve
Gimont: motel, 52 euró
Carcassone – Triebes: kemping, 1 éjszaka kb. 16 euró
Chateaneauf-du-Pape: kemping, 1 éjszaka 15 euró
Monacó, kemping Eze mellett-fölött – 3 éjszaka kb. 86 euró
Comó –kemping 1 éjszaka 20 euró

Az üzemanyagárak 2008-ban Ausztriában és Svájcban köszönhetően az erős forintnak (240,-Ft/euró) kb azonosak voltak az itthoniakkal, Svájcban talán olcsóbb is. A francia árak kb. 320 – 355,-Ft között változtak literenként.
Az autópálya matrica Ausztriában kb. 2500,- Ft – a 10 napos de vannak olyan szakaszok ahol ezen felül fizető kapuk vannak: pl. Grác után Salzburg felé az alagútrendszer 8euró, Brenner hágó szintén, Innsbruck után a 10 - 12 km-es alagút kb 12 euró.
Svájcban éves matrica van, ára kb. 6000,- Ft.
Franciaországban kapus-fizetős rendszer van- ami nem a legolcsóbb, de a kiváló minőségű út és a látvány kompenzálja.
A bolti árak apróbb eltérésekkel többé-kevésbé megegyeznek az itthoni szupermarket árakkal. A sör nincs behűtve szinte semmilyen üzletben :)
Napi menüt, mely általában 3 fogást tartalmaz 12 euró/fő – ért már ettünk.


További információk:
www.campings-mimizan.com
www.avignon-et-provence.com/avignon-tourism
www.monte-carlo.mc/index-monaco_montecarlo-fr.html
www.provenceweb.fr/e/vaucluse/chateau-pape/chateauneufpape.htm