Az alábbi élménybeszámoló, út és útvonal leírás mintegy bátorításként, ösztönzésként, némi ismeretterjesztésként készült nem is említve, hogy emelje honlapunk színvonalát.

A túrát részben Csík Gábor klubtársunkkal tettük meg azért csak részben mert neki adott időpontra még egy motoros találkozó is programban volt. A tavalyi nyaralásomból kiindulva úgy terveztem , hogy egy tengerparti kempingben sátrat állítva naponta kedvünk szerint túrázunk, fürdünk, pihenünk.

Az útvonal szintén a tavalyi nyaralásból adott volt:
Szombathely – Letenye – Zágráb – Karlovac – Plitvice – Gracac – Knin – Sinj – Makarska – Dvrenik - pontosabban Drvenik előtt 4km-rel egy családi kemping.

Így a táv kb. 650 km volt amit kétszeri tankolással terveztünk megtenni. Gábor egyedül jött így az út során neki volt könnyebb dolga, én utassal, alaposan felpakolva indultam el, mint aki nyaralni indul: kisszék, kispárna, evőeszközök, némi meleg ruha, kaja, „gázrezsó”, edények ,stb...

A fix terv a nyaralás során a mostari Öreg Híd meglátogatása volt ez bővült ki Gábor ötletével azaz ,hogy motorozzunk végig a Neretva folyó völgyén egészen a duzzasztók végéig és ott a hangulatos vendéglők egyikében költsünk el egy ebédet.

1. Nap

Augusztus 15.-én reggeli 6.30-kor indultunk. Az útvonal közben annyit változott ,hogy Rédicsnél léptük át a magyar – szlovén majd 10 perces motorozás után a szlovén – horvát határt .Az autópályára Varazsdnál mentünk fel, Zágráb előtt az OMV – kútnál beiktattunk egy 25-perces reggeli – cigiszünetet majd Karlovacnál jöttünk le a pályáról tankolás, cigiszünet.

A következő pihenőt kb. 150km után iktattuk be a semmi közepén ,majd következett Gracac és Knín városa. Itt biztos ami biztos alapon újra tankoltunk és nekiálltunk vetkőzni mert kezdett igazán jó idő lenni.

Knín után Sinj városa jött majd Brnaze településnél az útjelzők alapján ráfordultunk Makarska irányába a tengerpartival párhuzamos útra a hegyek közé. Innen Cista Provonál fordultunk a makarskai kurzusra. A tengerpartot némi szerpentin, rosszminőségű út és csigatempóban haladás után értük el Brelánál. Gyönyörű látvány fogadott minket: ragyogó nap, kék tenger szemben Brac szigete és igazi mediterrán meleg.

Innen a kemping még 45 km volt amit már igyekeztünk a lehető leggyorsabban megtenni mert ekkorra már a 600. kilométeren voltunk túl.

Megérkeztünk, miután találtunk helyet, a kemping büféjében igyekeztünk oltani egésznap kínzó szomjunkat a helyi csapolttal.
A hétfői napra mi a pihenést választottuk, Drvenikbe bementünk közösen, majd Gábor ,kilométer hiányát enyhítendő lemotorozott Dubrovnikba. Hazafelé gyönyörű látványban volt része: messziről nézhette, hogy milyen intenzitással mossa a tengerpartot a közel kétórás eső beleértve minket is. Majd nemsokára ő is sorra került.

2. Nap

A keddi napon 10 órakor indultunk el Gábor vezetésével, teljesen rábíztuk magunkat ,mondván ,hogy ő már járt erre tavaly. Az elsődleges cél Mostar volt.

Az útvonal:
Makarska – Ravca –Kokorici – Vgrorac – Ljubuski – Citluk – Mostar.

Makarska fölé érve a szerpentinen számomra soha nem látott táj tárult elénk:
Orrunk előtt a tengerparti út, a tenger, szemben Hvar 80 km hosszú szigete, balkézre a Plejesac félsziget egy része, mögötte pedig Korcula szigete. Jobbra a Brac sziget ,a Bracki Kanal tengerszorossal. Közel 400 méter magasan lehettünk – a térkép itt 601 méternek jelöli a legmagasabb pontot. Egyenesben szemlélhettük ,amint egy viharfelhő éri el Brac keleti partjait és zúdul alá az a rengeteg víz a felhőből.
Később megtudtuk , abban a felhőben jég is volt ami a sziget belsejét letarolta.

A tengerpartnak hátat fordítva elindultunk a fentebb említett útvonalon Mostar felé. Az időjárással nem volt szerencsénk kb. 20 percnyi motorozás után elkezdett esni. Esőruha fel, gyerünk tovább.

A horvát – bosnyák határon várakoztunk 8-10 percet de velünk motorosokkal nem keménykedtek, meglátva a magyar útlevelünket csak intett a határőr: Mehetünk!
Ami az úton hírtelen legszembetűnőbb volt az a szegénység és az egyszerűség .A háború nyomai még itt-ott látszottak, elhagyott házak ,szemét ,rengeteg autóroncs a legkülönbözőbb állapotban és számtalan autóbontó szegélyezte utunkat. Természetesen meg kell említeni , hogy igyekeznek helyrehozni a károkat és a már egy-egy bevásárlóközpont is látható volt. Gábor kiváló vezetőnek bizonyult, nem sikerült eltévednünk :).
A viharfelhő tőlünk jobbra a tengerpart felé tartott folyamatos villámlással és záporral. Így viszonylag távolból igazán szép látványt nyújtott de biztos ami biztos az esőruha rajtunk maradt.

Mostar egy völgyben fekszik melyet kb. nyugatról közelítettünk meg s míg a szerpentinen lefelé haladtunk, párom felhívta a figyelmünket az út mellett látható táblára: Aknaveszély.

A város vegyes képet mutatott: hangulatos kávézók, nyüzsgés, rengeteg autó, jólöltözött emberek, sok fiatal. Majd barátságos rendőri útbaigazítás után az Öreg Híd felé számos rommá lőtt épületet, utcát , templomot, iskolát, egyetemet láttunk. Derékban szétlőtt fák, olmaldozó falak, lezárt parkok. Ez is Mostar. A háború emléke az itt élők mindennapjainak részévé vált, nem szégyenlik mi történt itt bő 10 éve, együtt élnek vele. A turista pedig lát szinte mindent, és nem ért semmit. Túl hangulatos volt ez a város,hogy ilyen sorsot érdemeljen.

Mikor az Öreg Hídhoz értünk elkezdett esni az eső, így idén csak pár kép erejéig vettük szemügyre a hidat és Mostart. Az, hogy ide vissza kell jönni nem volt kérdés.

Elindultunk fel a Neretva mentén Szarajevó irányába. Viszonylag jó minőségű út, mérsékelt forgalom szép környezet, sok természeti látnivaló. Az út fokozatosan kanyargóssá vált, és ahogy Gábor már előzőleg is említette: minden nagyobb kanyarban ott volt egy vendéglő.

Az utolsók egyikében megálltunk mi is: gyors és figyelmes kiszolgálás, angolul beszélő pincér, finom étel, jó kávé, szép kilátás, guggolós wc , közepes ár.
Viszonylag későn startoltunk már reggel, így visszafelé vettük az irányt. Végig a Neretva völgyén, el Mostar mellett gyenge forgalomban javuló időjárásban.
Egészen a tengerpartig kísértük a folyót mely tőlünk jobbra lassú hömpölygéssel érte el a tengert, mi pedig Ploce kikötővárosát. A város mellett északnak tartottunk és kb 40 perc után értük el a kempinget.

3. Nap

Szerdán Gábortól búcsút vettünk, elindult Nürnbergbe. Őszintén szólva nem irigyeltük , 1200 km várt rá. Tartottuk a kapcsolatot és tudtuk, hogy egészben odaért, onnantól nem izgultunk érte.

Mivel pihenni mentünk legközelebb csak csütörtökön ültünk motorra, és elmentünk Makarskára. Közép-Dalmácia egyik nagyobb települése ,ennek megfelelően rengeteg ember, kirakodóvásár, bazársor-hegyek, zsúfolt tengerpart, középkori hangulat és vegyes benyomás. Nem csináltunk fényképeket.
Pénteken megfogadva Gábor tanácsát, felkerekedtünk és meglátogattuk Ston középkori kisvárosát. Érdekes hely, kb. 4 utcával egy főtérrel egy rossz állapotú és bezárt Miklós-templommal valamint a város feletti hegyen átfutó majd visszakanyarodó várfalakkal.
Középkori hangulat, piac, só lepárlók.

A motort leparkolva nyakunkba vettük a várost, megmásztuk a település fölé ívelő várfalat , innen tökéletesen látszódott a négy utca és azok a só lepárlók melyek egykor a város gazdagságát adták.

Hazafelé megálltunk Ploce város kikötőjében. Ipari kikötőváros rendezett parkkal, takaros kikötővel és egy hatalmas óceánjáróval. A belvárosba nem mentünk be mert a partról betonrengeteg látszódott, valamint délután 3 óra volt, másnap indulás haza így egy fürdésnek és egy vacsorának még bele kellett férnie a napba.

A kempingben kellemes meglepetésben volt részünk: Grátisz halparti volt és bár későn érkeztünk a legnagyobb figyelmet kaptuk a vendéglátóinktól.
Egy teliholdas tengerparti séta után jó érzésekkel tértünk nyugovóra.

4. Nap

A hazafelé útról nem élmény beszámolót adok hanem inkább jótanácsokat.
Ha tehetjük ne induljunk haza a péntek-szombat-vasárnap hármas egyik napján sem. Az út tele van a hazafelé igyekvő cseh, szlovák, lengyel, magyar kamikáze autókkal és olasz lakókocsikkal.

Az út alatt értem az autópályát és azt az utat is melyen mi jöttünk-mentünk. A szerpentineken hamar utol érik egymást az autók és araszolássá válik az egész hazamenetel, jobb esetben nincs karambol, megpakolt motorral és két személlyel pedig nem lehet igazán kihasználni a két kerék adta előnyöket. Összességében elmondható ,hogy az autósok kis hányada veszi figyelembe a motorkerékpárt ,tempós menetben pedig sokan vannak akik erőszakosan előzgetnek, kanyarós utakon és beláthatatlan kanyarokban is. Ebben élen jártak északi szomszédaink majd honfitársaink, tisztelet a kivételnek. A csehek meg a lengyelek az osztrák autópályákon alszanak el de bennünket ez esetben nem érint. A német és az osztrák autós itt is tud viselkedni ,ők kiszámítható módon vezetnek, figyelmesek és előzékenyek.
Az autópályán általában vasárnap jelenti a csúcsot és Zadar után a hegyekben az alagút előtt nem ritkák a 2-3 órás dugók , illetve a Karlovac - Zagrab autópálya szakasz kellően zsúfolt és a zágrábi fizetőkapunál szintén az órás várakozás a jellemző. Nekünk ezen a szombaton szerencsénk volt,10 perc alatt átértünk.

Ezt a jellegű túrát ajánlom mindazok figyelmébe, akik a nyaralásra szánt időt nem csak motorozással akarják tölteni és viszonylag gazdaságos költségvetéssel számolnak.

Adatok és tények

A mostari Öreg Híd:
1566 – ban kezdte építeni egy török építész, Hajrudin. Az építkezés kilenc évig tartott. Merész vonalvezetése, technikai tökélye jelen korunk építészeit is elbűvölte, legmagasabb pontja 20 méterrel van a Neretva felett. Sokáig, már a középkortól is a dél-szláv népek békés egymás mellett élésének jelképe volt , míg 1993 őszén a horvát tüzérség szétlőtte az amúgy már világörökségként számon tartott hidat. Mint utólag kiderült, szenzációra éhes német újságírók fizették le a horvát tüzéreket azért a jól irányzott lövésért. Magyar békefenntartók és búvárok segítségével épült ujjá.

Ston:
Plejesac – félsziget első legnagyobb települése. Két részből áll: Mali és Veliki (Kis és Nagy) Ston. Jellegzetességét a hegyen áthúzódó erős városfalak adják és erődváros jelleget ad a két településnek.
1333 – ban Ston raguzai fennhatóság alá került ekkor kapott stratégiai fontosságot és ekkor előretolt erődítménnyé építették ki. A XIV. századtól a XVI. Századig folyamatosan híres dubrovniki és olasz várépítők dolgoztak a folyamatos megerősítésén, így Ston biztosította a köztársaság uralmát a nagy sólepárlói révén gazdaságilag, biztonságilag pedig Korcula felöl várható velencei támadások ellen.
Az itt látható városfalak és bástyák közel 700 éve állnak, ottlétünkkor a várfalak jelentős része restaurálás alatt volt.

Ploce:
Gazdasági jelentőségű város, teherkikötő és a Belgrádból induló vasúti sínek itt érik el legrövidebb idő alatt a déli Adriát.

A kemping:
„Auto Kamp Ciste” , Drvenik előtt 4km-el az út tengerpart felöli oldalán található saját partszakasszal. Szemben Hvar sziget déli csücske látható és a Plejesac félsziget északi csücske.
Rendezett családi kemping, tiszta, vizesblokkjai 2 óráként vannak napközben takarítva , egész nap van melegvíz, délután 2 órától pedig a büfé is kinyit.

Árak:
Korsó sör:12 Kn :)
Kávé: 5 Kn

Fő/éj: 30 Kn
Motor: 15 Kn
Sátor kat5 :30 Kn
Idegenforg adó: 6 Kn

Mi a 6 éjszakára 702 kunát fizettünk azaz kb 23.800 Ft-ot egy osztással kiszámolható hogy kettőnknek egy nap nem került egészen 4000 Ft – ba (34 Ft – os kunával számolva)
Egyéb költségek:
Üzemanyag: 7.9 Kn/L
Autópályadíj:15 + 36Kn