Kletnoban az Africa Twin Klub

Részletek

Írta: Tibi K

I can Kletno ...

Komiki még itthon kitalálta a túra szlogenjét a Rolling Stones refrénjét kissé elferdítve.

A május elsõ hétvégéjén, Balatonfûzfõn tartott Africa Twin márkatalálkozónknak két dolog adott némi különlegességet: a típus 20. születésnapja és a külföldi résztvevõk. A lengyel Africásokkal sikerült olyannyira összebarátkozni, hogy meghívtak minket a saját bulijukra, ami a hegyek között fekvõ Kletno-ban szerveznek, egy motoros kocsmában.

Pénteken hajnali nyolckor gyülekeztünk a budaörsi benzinkútnál, mivel a gyorsabb haladás érdekében az unalmasabb, ám sokkal haladósabb pályázást választottuk. A gyülekezõn Brasil vigyorogva mesélte, hogy milyen jó is az ha egyedül ül az ember a motoron. Ezúttal élete párja sem helyezett kilátásba retorziókat, mivel Orsi a saját 600-as zongorájával jött. A másik típusidegen szerkezet Erik barátunk fehérnemûje volt. Még nem döntöttük el mennyire kedveljünk egy olyan embert aki alapító tagja volt az elsõ hazai Africa Twin csapatnak, fél Európát bemotorozta, aki 2001-ben elmotorozott a spanyolországi ATIC-Meetingre, majd egy angol betegre cseréli hófehér táltosát ! :-) Már csak Hosszúékat várjuk, akik az ismert világegyetem túlsó végérõl érkeznek, érkeznének, de késnek picit, még az Egér-úton araszolnak a reggeli dugóban. Mivel én tudtam Zsófiról, a jólértesültek magabiztosságával somolygok amikor megérkeznek, a csapat többi tagja Erõssen elcsodálkozik amikor barátunk széles vigyorral ábrázatán bemutatja új "fõnökét".

Mosonmagyaróvárig eseménytelenül szalad az út alattunk, az idõjárás kellemes, a forgalom zsenge. Itatás után megbeszéljük a találkozási pontot a szombathelyi és kaposvári klubtagokkal. A határ felé kanyarodó gyorsforgalmi úton várjuk be Õket. Komiki régi bútordarab a csapatban, a háta mögül Juliskája integet. Emut is ismerjük már vagy egy éve, de eddig egy DRZ-vel mérgezte a levegõt körülöttünk, míg a közelmúltban (végre) vásárolt egy a gyönyörû RD04 -es Africát.

A határtól Brünn-ig ismét eseménytelen az utazás, a tükörbe nézve eszembe jutnak a Konvoj címû film képsorai. Amikor megállunk kiderül, hogy embermagasságú cimborám is pont erre gondolt ott a sor végén. Brünn után észak felé nincs autópálya, de talán jobb is így, mert errefelé már érdemes látnunk is valamit a tájból. Itt elkezd emelkedni az út, zöldellõ hegyek tornyosulnak elõttünk, az idõjárás és a hangulat remek. A benzinkutakat gyakrabban látogatjuk meg a megszokottnál, mivel a Yamaha zabostarisznyája pont a fele a többi gépének, bár ennek a lányok még láthatóan örülnek is, mindíg eltünnek néhány percre. Az egykori határ után nem sokkal két márkatárs kanyarodik elénk, a szlovák rendszám ellenére az egyik ismerõsnek tûnik, úgyhogy utánnuk eredünk. A fûzfõi bulin megismert Ervin és haverja Kassáról tart a buliba. Ez ám a szerencse ! Õ igen nagy segítség nekünk két okból is: tökéletesen beszél magyarul és lengyelül is és volt már Kletno-ban. Északi szomszédunknál nincs AT klub, akik ott komolyabban gondolják a lengyel klubhoz csatlakoztak.

Hegyek mellett a felhõk is kezdenek tornyosulni fölénk, de csak néha szemörkél, kivéve a hegy tetején azt a kb. kétszáz méteres szakaszt, ahol esik a víz rendesen. Mindenhol sípályák és felvonók vannak a hegyoldalakon bár már egy csepp hó sincs, de ugye nem is síelni jöttünk. Ervin magabiztosan halad elöl, végre én is látok valamit a tájból, nem csak a gps-t szuggerálom. A fõútról jobbra letérve egyre keskenyebbek az utak, egyre szebb a táj és egyre több a motoros.Több kis településen haladunk keresztül, mindenhol patakok,vízfolyások és fenyõk szegélyezik az utat. Az út jobboldalán végre meglátjuk azt a cégtáblát amire mindenki várt: Biker's Choice. Az udvaron mindenhol motorok vannak, jelentõs számbeli fölényben Africák, de van bõven Transalp és még néhány az egyéb kategóriából. Sambor és Ízi, a két fõkolompos emlékezve fûzfõi poénunkra azonnal a regisztrációs asztalhoz vezettek, itt néhány kupica vizecskével beregisztráltunk. Azért mi is készültünk a dologra mert azonnal elõkerült több liter hazai fõzet, hogy kölcsönös legyen a jóhangulat. Barátaink csak egyetlen dologtól félnek, de attól úgy mint ördög a szenteltvíztõl...ez a gömbszörp. Fûzfõn gyanútlanúl megkóstolták....ahogy lecsúszott úgy rázták a fejüket mint a kutya amikor víz megy a fülébe! Ahogy meglátták a kezemben az üveget, pánikszerûen menekülni kezdek, hiába magyaráztam nekik, hogy ez orvosság, itt van a kereszt az cimkén! :-)

A hely direkt motoros kocsmának épült, mindenhol relikviák, alkatrészek vagy például az elcsórt zászlónk. Két közlekedési lámpa adja a hangulatvilágítást, az egyik fele táncterem, a másik oldala asztalokkal és egy pulttal van kibélelve. Az igazi regisztrációnál kissé elcsodálkozunk az ár láttán, de hamar kiderül, hogy ebben benne van az étel-ital is, így már korrekt. Mindenki kap egy nyakbaakasztót, amire ráírja a nevét, van rajta napokra lebontva reggeli, vacsora, vodka és sör rublika, amit a beváltáskor a megfelelõ helyen kilukasztanak a pultoslányok.

Miután bekéróztunk a szomszéd panzióba, körbesétáltunk, ismerkedve a kollégákkal, furcsa, de kellemes érzés volt, hogy mindeki tudta kik vagyunk, honnan jöttünk, mosolyogva mondták hallottak a fûzfõi bulinkról. Kicsit úgy éreztük magunkat mint ha díszvendégek lennénk! Megkerestem gyorsan Sambort mivel hoztam neki valamit. Õ még Fûzfõn meglepett amikor megkérdezte mit jelent az a szó, hogy mindenki. Elmagyaráztam neki, de persze tudni akartam hol hallotta, erre elkezdte énekelni az LGT sorait! Dobtam is rögtön egy hátast ! Kiderült többször is volt Lokomotív koncerten és a sok év ellenére is emlékszik ! Ezért vittem neki egy Loksi koncertet. Fülig ért a szája !

Egy kissé meglepõ programot is szerveztek a helyiek: elsõsegély bemutatót ! Ennek szomorú aktualitása, hogy a közelmúltban életét vesztette az egyik barátjuk, a Transalp klub egyik tagja, Marqs. Az Õ emlékének szentelték ezt a találkozót. Vacsora után a teremben a koncert és mulatozás kezdõdött, míg kinn az udvaron tábortûz és sütögetés párosába torkollott a nap.

Szombaton a reggeli után legurultunk a faluba közös képet csinálni a csapatról, jól nézett ki a közel száz gép a falu fõterén lévõ színpad elõtt, ahol most hatalmas sátor feszül. Itt a csoportkép után némi kavarodás alakult ki, mert két túrát terveltek ki a házigazdák, egy terepest meg egy nemterepest, de a két túravezetõ még nem tért magához az esti koncert hatása alól. Sambor lazán megoldotta problémát, intett, hogy kövessük. A gyönyörû környéken nem nehéz túrát vezetni, de azért profi helybéli segítsége jól jön. Végig mellékutakon haladtunk, eleinte dél felé, majd a hegyeken át nyugat az irány. A táj csodálatos, a hatalmas erdõk, a hegyek, a sok kanyar. Csak egy helyet emelnék ki a sok szép látnivaló közül: a szikla labirintust. Ez a cseh határnál egy hegy tetején lévõ nemzeti park ahol ház méretû sziklák labirintusa van az erdõben. Néhány helyen a csapat egyes tagjai alig fértek át... A hely a Gyûrûk Ura díszleteire emlékeztet. A hegy tetejérõl a kilátás megér minden küzdelmet. Visszafelé apró falvakon gurulunk keresztül, megnézünk még egy csodálatos templomot amire joggal büszkék a helyiek.

Koraestére érünk vissza a táborba, ahol már lázasan készülõdnek az esti bulira. Az már a Balaton partján kiderült, hogy a lengyelek nem bárgyúskodnak ha buliról van szó! Nagyon nem merülnék bele a részletekbe, csak néhány apróság: Ízi idõnként bejött motorral a terembe, hogy a gumiégetéssel pótolja a füstgépet. Elõkerült a gyerekbiciklitõl az akkumulátoros robogóig minden amivel az asztalok között lehetett szlalomozni. Emu jól megviccelte a helyieket amikor egy benzineskannával jelent meg az étteremben, azt hitték kifogyott neki, pedig csak ebben hozta a vörösbort ! A kötélhúzásban mi nyertünk, annak ellenére, hogy klubbunk két 140 kilós ásza a kifogások erdejébe bújva otthon napozott ! Miközben a szlovákokat átvontattuk a terem szebbik végébe igencsak jólesett nekünk a lengyelek bíztatása !
Bebizonyosodott a régi nagy igazság: "Polak, venger dva bratanki, i do sabli, i do sklanki."

Vasárnap a reggeli alatt csak néztünk ki a fejünkbõl mint a sülthal...mint egy pillanat úgy röppent el a hétvége és már indulhatunk is haza...
Mondjuk az kissé gyanús volt amikor a házigazdák mosolyogva veregették a vállunkat, hogy milyen jó buli is volt este, mi meg pislogtunk, hogy lehet...izé, persze... de hol is ?

Még azért meghívtuk Õket a következõ márkatalálkozónkra, ami Szeptember 5-6.-án lesz Deseda-tónál. Mivel Sambor és csapata idén augusztusban Kínába mennek motorozni reménykedhetünk egy jó kis élménybeszámolóban. A hazavezetõ út egy defektet leszámítva eseménytelen volt. A két öreg Africa Mosonnál ráfordult a hazavezetõ irányra, mi meg végigásitoztuk az utat a Sasfészekig, ahol a búcsúzkodás után szétszóródott a csapat.

A többi kép a klubhonlap (www.africatwin.hu) galériájában található!

Kállai Tibor, 2008. május 22-25