Az Izi Meeting

 

Izi, polgári nevén Robert Galka, testvérklubunk - az Africa Twin Klub Lengyelország - egyik kiemelkedő egyénisége volt. A hosszú távú, extrém motorozás kedvelője és művelője. 2010.07.26-án Tádzsikisztán és Afganisztán határán érte a végzetes baleset. Nagy űrt hagyott maga után. Nem csak barátainak, motoros kollégáinak hiányzik, hanem családjának is.

Személyes kapcsolatunk 2008-ban kezdődött, amikor a lengyel klub elsö ízben látogatott meg minket egy klub rendezvényünk alkalmával. Egy hónappal később mi mentünk Kletno-ba, a klub zászlónkért, amit Fűzfőn „magukévá tettek”. A két csapat nagyon egymásra talált. Ezek után minden évben jöttünk-mentünk egymás rendezvényeire.

 

 

2008, Citadela (H)

 

2009, Kletno (PL)

 

Izi és társa - Sambor - ötlete volt, egy Izi Rally nevű rendezvény megszervezése, összefogva a német és a lengyel Africa Twin klubokat. Sajnos Izi tragikus halála mindent megváltoztatott. A találkozó továbbra is Izi nevét viseli - emlékének adózva. Célja a túramotorosok összefogása, összehozása és Izi fiának anyagi segítése (tanulmányok, stb.).

 

2012, Izi Meeting (PL)

 

Klubunk - az Africa Twin Klub Magyarország - ebben az évben is lerótta tiszteletét Izi emléke előtt - Grodziec várában - , ápolva nemzetközi kapcsolatainkat is. Mindig felemelő érzés újra és újra találkozni a régen látott motoros társakkal, barátokkal. A nyelvi problémák gyorsan megoldódnak egymás nemzeti italainak végigkóstolás után.

 

2013, Tűzveszélyes (PL)

 

Ebben az évben 14 motorral indultunk neki a nagy találkozásnak. Voltak „veteránok” és voltak olyanok is, akiknek ez volt az első „nagy találkozásuk”. Álljon itt egy kis ízelítő, hogyan is látta és élte meg az egyik „első bálozós” klubtagunk (Igazságos Gumis Tibor) a nevezetes eseményt:

 

2013, Igazságos Gumis Tibor (PL)

 

„Ha valaki nem tudná - mert én is most voltam először - ez egy motoros tálakózó a nagy Lengyelországban. Sajnos egy embernek meg kellett - vagy nem kellett volna - meghalnia hogy legyen egy ilyen party. Hónapok évek óta hallom a róla szóló történeteket, élményeket ami egyre jobban felcsigázott. Én is elmegyek ide! Rendkívül vidám ember lévén szeretem az ehhez hasonló összeröffenéseket.

Kezdem az elején. Többszöri megbeszélés után végre elérkezett a nap - vagyis az előző -, hogy nincs vissza út. Végre megyünk! Nézegetem a honlapot (www.africatwin.hu), kik is teszik tiszteletüket a túrán? Őszinte leszek! Számomra a legkedvesebb banda gyűlt össze, akik a falkában vannak. Szóval indulunk... de hirtelen jött vendégeim - két police man - megkérdőjelezik az utat. Egy régebbi ázsia centeri parkolás közös megegyezését vitatják velem. Állítólag nem voltam elég kedves azzal a pár kiosztott „lángossal”. A helyzetet rövid úton tisztáztuk, de a vendégszeretetük bizonyítékául pár barátságos - nem mosolygós - képet is csináltak, aztán a kis kezeim lenyomatát is megtartották emlékbe - több példányban is - az utókornak. Felmérve az erőviszonyokat, elengedtek. Senki sem szeretett volna a következő tárgyalás főszereplője lenni. Bepakoltam mindent. Hajnalban indulunk. Reggel bevágtatok a bázisra, kipakolok a kocsiból. A rendkívül éber őrkutyám - akit ki kellett robbantani az ólból - nyújtózkodásomra - amit valami kézjelnek tudott be - félálmában beugrott a kocsiba. Egyenesen a harcsázós villantók közé! Horog a kutyában. Próbálom kiszabadítani, majd azonnal horog az én kezemben! Mindenki a saját nyelvén üvölt: vauuuuuu, vauuuuu, a k..va annnnnnnnnyyyy..! A barátságos szomszédaim biztosan feljelentenek állatkínzásért mire haza jövök.

 

2013, Indulás Budaörsről (H)

 

Szóval elkéstem, de semmi baj, halfutár lévén utolérem a csapatot, aki már elindult. Autópálya, véghang. Megvannak! A hegyekben természetesen azonnal elkezdett esni az eső. Az indulást követő kellemes idő átváltott november elejivé. Ba..ott hideg, brutál széllel! Semmi gond, mindenki vegye elő a Dolomitok rémalmát (esőruha) és menni fog. Hamar emlékeznem kellett a vizes fogásokra, mert vezetőnk nem érezte az idő változást - a tempóból nem vett vissza. Amúgy a táj érdekes, sőt nagyon meglepő számomra. Ennyi vizet rég láttam. Patak, tó, patak, tó, tó, tó... Nagyon tetszik! Minden rendezett, tiszta! Nincsenek műtrágyás zsákok a patakokban. Nyugalom van mindenhol. Talán a buli miatt országosan begubóztak!? Útközben szédelgő embereket látok sétálni, komoly szegénységre utaló jelekkel. Sajnálom őket. Szomorúak voltak. Közben megelőzünk két traktort, akik „pumákat” szállítanak. A fenevadakat ugyan nem látom, de a szaguk azonnal elárulja őket. Szép a táj! A házak, a falvak olyanok mintha lenne egy kis olasz, egy kis görög, erdélyi és magyar beütésük. Vegyes de szép.

Csendes esőben érkezünk. Nini egy var! Brasil mutatja: oda felmegyünk! Hmmm... nagyon kíváncsi vagyok! Tükör sáron megyünk fel. Ilyen lecke még nem volt. Itt hivatalból nem szabad esni. Kanyargós út vezet fel, befordulunk... A pofám a földig szakad. Azt a k..va! Mennyi Africa! Döbbenet! Nagyon tetszik... és én is itt vagyok!

 

2013, Grodziec vára előtti parkoló (PL)

 

Akik már jártak itt, azokat azonnal köszöntik a rájuk emlékező rendezők. Nagyon mosolyognak! Kicsit sejtet az előző meetingen történtekről - mégsem kamu történetek keringenek erről a buliról! Arcukon látom a feliratot: Pálinka! Aranyosak. Én sosem találkoztam még így lengyel emberekkel. Az eső továbbra is esik. Óriási örömhír: bent alhatunk a várban. Annyit mondanak: a padlón szabad minden hely!

 

2013, A kápolnában aludtunk (PL)

 

A vár kísértetiesen hasonlít Hollókőre. Nagyon szép! Felmegyünk a felső szintre egy aljas csigalépcsőn. Egy hiba és pofával landolunk a már befészkelt lengyelek között! Legalább negyvenen meghaltak volna a röhögéstől! Az én helyem - érdekes, de - egy vasból hegesztett hal mellé jutott. Vehetjük jelnek is! Lecuccolunk, majd leszivárgunk a placcra. Minden napra jár kaja, ami kicsinek látszik de fel kell, hogy fújja az ember a pofáját, hogy elfogyjon. Finom!

 

2013, Vacsora

 

Közben félig belőtt raszták hangolnak. A zenéjük brutál .Ügyesek! Nagyon meglepődtem, az ábrázatuk nem ezt sugallta. Szóval, alapjáraton, de ketyeg a buli. Bemutatják Izi társát Sambort. Érdekes fazon. Szimpatikus, nyers de jóindulatú. „Jó” állapotban van, kicsit el van kalandozva, de megérthető. A szeme jár minden fele. Szerintem kicsit azért izgul, hogy minden rendben legyen. Egy újabb rendező érkezik. Aranyos, nagyon örül nekünk. Még engem is megölel. Szeret minket magyarokat. A lengyelek ábrázatán jóindulat látszik. Habár sokan németül beszeltek, semmiben sem hasonlítanak arra a népre! Hisz` lengyelek. A rendezőt elkapják..., kivillan a foga..., pálinka! „Ungarische beach nektar”. Meghúzza. Csak finoman latszik rajta, az előző bulin már nyomot hagyott az emlékiben borzalmas ereje. Kínál itt mindeni mindenkit. Az uralkodó ital a sör. Jómagam csak jeles alkalmakkor iszom. Hát ez is az, szerintem. Nem kell sok hogy „elinduljon a hajó”! Alakul a buli. Mindenki vidám. Amíg nincs baj igyanak nyugodtan. Ki tudja ki hogy él, mit élt át. Közben újabb zenekar érkezik. Egy Magda nevű vörös démonnal az élen, akinek brutális hangja van. A kis hölgyben rengeteg az energia, mintha áram lenne benne! Csodáljuk mindannyian.

 

2013, Magda az énekes (PL)

 

Ezalatt a party kezd a tetőfokára hágni. Óriási a hangulat. Különleges érzés itt lenni, ide is tartozni. Eszembe jut, hogy a holmijaink tökéletes biztonságban vannak. Ezt ígértek, hat így is van. Nagyon megváltoztatja a hangulatát egy eseménynek a nyugalom. Nem kell, hogy izgulj, elengeded magad. Rengeteg érdekes ember. Mind motoros. Teljesen máshogy állnak az élethez, emberekhez, országokhoz. Tettszik! A világ bármely pontján így lehet? Közben „robbant a bomba”, fergeteges lett hangulat. Gyemasz úgy érezte neki is kell valaki akit szeressen, ezt azonnal megtalálása egy kopasz lengyel férfiban, akit többször le kellett hámozni a magyar társainkról.

 

2013, Gyemasz és Robert Movistar (PL)

 

Nini, Brasil az asztal tetején... na a kopasz már rajta is volt. Hámozás megint. Laca - aki nagyon jó motoros hírében áll - most a lengyel sörrel vív ádáz csatát... csúnyán alul marad. „Soha többet” - hagyja el a sokak számára ismeretlen szó a száját másnap reggel. Majd meglátjuk. Sugárzó ötleteit reggelig osztogatta. Vége lett a zenének, meg nekünk is. Alvás.

Reggel több túra is indult. Soft enduró, hard enduró, meg a relax enduró. Az esti eső szerintem megváltoztatta az utak fizikáját. Előemberszerű németeket láttam indulni. Én még élnék egy pár évet, ha nem zavarja őket. Maradtunk. Megnéztük a varát, kívül-belül, összeültünk, az este rémképeit boncolgattuk. Gyemasz hitetlenkedve tagadta vádjainkat a kopasszal kapcsolatban, mire tisztázva magát rámutatott egy hosszú hajú nőre, akit mi is megnéztünk, de sajna ő is férfi volt. Tévedett. Brutál röhögés, ami folytatódott Barna és Pongrác kutyája outdor túrabeszámolójával. Persze belekeveredtem én is a parkolós „lángos” kiosztással.

Kettészakadt a banda - jó értelemben. A pihenni vágyók maradtak, néhányan meglátogattunk egy Meteórák és Plitvice mini változatát Csehországban, kb. 80km-re. Türkiz víz, marha nagy kövek, sziklák, jó hangulat, sétálás, aminek eredménye egy újabb látogatás lesz. Túracipőben, nem pedig vallató cross csizmában.

 

2013, Adrspasské Skály (CZ)

 

Természetesen esik... Na hol az esőruhám? A várban. Nem nyavalygok, halász vagyok. Talán annyiszor ázhattam el, mint amennyit más napozik. Hazamotorozunk a szállásra. Judit megy előttem. Bevallása szerint tízen ezret ment eddig, de a technikáját figyelve lehet, hogy egy nullát elfelejtett odaírni. Kifejezetten ügyes! Sőt, néha kikerekedik a szemem azon, amiket csinál. Hmmm, tényleg ügyes. Merengek az esőben, követem a nyomokat előttem. SMS érkezik. Menet közben megnézem. A lányaim írnak, az utolsó sorban ez áll: szeretlek Apa! Honvágy, könnyek... biztos ismeritek. Olyan könnyen fordulok... Naná, nincs utasom. Klárim is képbe kerül a fejemben. Jó lenne ha itt lenne. Hiányzik..., de lehet, hogy az eső, az olasz vadember (Ötzi) emlékét ébresztené benne. Inkább ne! Gyengélkedik, otthon van a türelme az odaadása. Megérkezünk. Néznek minket, mint a lovasokat a csatában. Én is itt vagyok! Rohadt jó érzés! Kaja. Ma oldalas, sült kolbász, saláták. Szintén nem nagy adag. Szintén alig bírom megenni. Jó hangulatú a csapatunk. Ezt szerintem mindenki látta, na és hallotta is! Gondolom ezért rendezik a bulit távol a civilizációtól. Igazuk is van. Itt lehet ünnepelni, vagy inkább emlékezni.

Árverés kezdődik. Mindenféle tárgyakat árvereznek, az elhunyt motoros barátunk családjának a megsegítésére. Van sisak, gumik, ruházat, mindenfele - szponzorok által - felajánlott cucc. Részünkről, Emu hozott magával egy benzines kanna vörös bort, ami az aukció fénypontja lett! 700PLN-ért, durván 50.000HUF-ért kelt el a kanna magyar vörösbor! Döbbenetes! Elfáradtunk. Kicsit viszolyogva, de elindultam aludni. Az előző este alvása, kín tornája még bennem van. A csontjaim ropognak a templom kövén. Emlékszem a hajnali acél hideg szélre, de nem nyavalygok. A tervezőjét szét kéne pofozni... mondjuk a tónál, de lehet, hogy már nem lesz kedvem. Korán keltünk. Míg a többieket vártam, megláttam a vár falán még egy nő fotóját. Ki Ő? Ő volt az egyik főrendező (Ashanti). Nincs már köztünk. Az élet érdekes... Hamarabb találkozott Izivel, mint gondolta. Sajnáltam.

 

2013, Ashanti és Izi (PL)

 

A haza utunk? Hibátlan! Nyugalmas perceimben elgondolkodom, milyen túra is volt ez? Felejthetetlen! Mindenkinek ilyet kívánok! Gondolom ez miattatok volt, mert együtt voltunk megint! Az első Izim volt. Szeretnék még millió kilométert veletek menni, bárhova is vezessen az út! Köszönöm a szervezőknek!

Maradok szerető barátotok Gumi-Halas Tibi."

 

FACEBOOK